1. nap:
            Indulás Győrből 60 perc késéssel, gondoltuk jól indul ez a nyaralás is, de rájöttünk hamar, hogy ez még csak igazán a kezdet. Végre befutnak a gyönyörű vasúti kocsik és elindulunk az országhatár felé. Dávidnak az út Szombathelyig igazán nem volt érdekes, talán ez érthető is. Fiúk az első pár kilométeren legurították első sörüket (semmiképp sem az utolsót). Zalaszentivánig az út elég egyhangúan és eseménytelenül telt, itt kezdett el Dávid igazán aktívan fényképezni és dumálni. Aztán csak úgy jöttek az állomások Nagykanizsa, aztán Gyékényes. Itt jöttek fel a vonatra a határőrök és sajnos kiszúrták, hogy nem vagy még 18 és így szülői engedély nélkül nem hagyhatom el az országot. Az engedély szerencsére nálam volt közjegyző hitelesítésével, de a kedves horvát határőr néni kért egy másolatot, ami viszont nem volt nálam. Ezért a nénike elvitte a papíromat és az útlevelünket, Dávidét és az enyémet. Mi meg rohanunk a nő után az ablakba, hogy What’s the problem?, erre az okos határőr néni: I copi. Na, nem baj, átíveltük okos és precíz angoltudással a nemzetek közötti határt is. Aztán mindent rendben találtak és továbbengedték a vonatot Horvátországba. JUPPPÍÍÍ. Ekkorra már jócskán besötétedett. Az első nap élményeihez még hozzá tartozik, hogy futólag megismerkedtünk 2 ifjúval, akik szintén vasutasok és ők is épp Splitbe tartottak (vagyis ekkor még csak így gondoltuk). Elértünk Zágráb közelébe, itt úgy találtuk, hogy akkor ideje nyugovóra térni. Az egyetlen logikus gondolkodással bíró egyén (azaz Én) ki találtam hogyan tudunk mind a 3-man kényelmesen aludni a feltételekhez képest. Andrásnak szerencsére volt egy felfújható matraca, ami épp elfért a két üléssor között, ezt felfújta és ő ott próbált aludni, mint utóbb kiderült sokkal kényelmesebb volt neki, mint nekünk fenn keresztben az üléseken elnyúlva. Dávid rögvest elaludt amint párnát ért a feje, András hősiesen szenvedett egy kicsit velem, de aztán neki is sikerült az alvás, én viszont (sajnos) minden egyes fékezésnél azonnal felébredtem… Így telt első napunk és éjszakánk, még a vonaton.