Tegnap nagy nap volt Marcaliban a Noszlopy Általános Iskolában és az Ágoston családban egyaránt. Iskolának azért volt ez a ballagás és egyben évzáró fontos, mert 100. alkalommal búcsúztak az elmúlt esztendőtől és vetették magukat a nyár forgatagába. (Ez főleg a diákokra jellemző!) Ágoston család részére pedig azért volt ez a nap oly' fontos, mert nagyfiuk elballagott és középiskolába készülhet már.

Számomra is kellemes volt a tegnap, mert régen nem látott rokonaimmal találkoztam, itt főleg a gyerekekre gondolok. 6 kis lurkóra emlékeztem én még régről, olyan 4 év távlatából, de kellemesen csalódnom kellett. Már mind a hatuk iskolába jár, és ami nekem a legjobban tetszett, hogy már értik a poént. Tehát az egész nap nevetéssel telt és senki nem akart hazaindulni, de mivel mi lakunk a legmesszebb, kb. 210-220 km-re így nekünk kellett először elindulni. Ekkor nagy meglepetés ért, az összes gyerek rajtam lógott és nagy boci szemekkel nézett rám, kérlelve, hogy még ne induljunk. Ez annyira jól esett, hogy tényleg nem akartam hazajönni és még az érettségi gondolatát is elfelejtettem erre a kis időre. Kaptam is a meghívást, hogy nyáron menjek el és töltsek velük pár napot és akkor ezt meg ezt és azt fogunk csinálni és jó lesz. Lehet az ilyen kérésnek ellent mondani? Nem igazán. (Alig várom már, hogy legyen időm elmenni hozzájuk újra.)
Röviden összefoglalva: iszonyatosan jól éreztem magam!

 Ketten hiányoznak a képről... :(