Érettségi hete utáni kedden (2009.06.23.), Martin barátunk szervezett nekünk egy hatalmas nagy bulit, melynek helye nem máshol volt, mint a híres Dunaszentmiklóson. Ahol tudomásunk szerint mindig több méter magas hótorlaszok találhatóak, de mikor odaértünk, csodálkozásunkra egyel sem találkoztunk. Mint utóbb kiderül a házigazda volt oly’ kedves és eltakarította nekünk, hogy szórakozásunk zavartalan legyen. Ezúton is köszönjük szépen! :) Miután mindenki épségben megérkezett kezdődött a butulás első fázisa. (A második Görögországban volt, csak ezt ekkor még nem tudtuk.)
Szegény fiúk annyira kikészültek, hogy az egyszerűen hihetetlen. Rizses húsnak köszönhetően elég undorítót sikerült produkálniuk hányás terén. Olivér szinte nyakig benne volt abban a bizonyos dologban! Másról nem nagyon szólt ez a buli, mint az érettségi fáradalmainak levezetéséről, de ez így is volt jó! Ja, meg még arról, hogy Martin drága mamájának tönkretegyük a bejárati ajtaját és a csaptelepét… Bocsánat!
Reggel nagy fejfájások és kávéfőzési tanakodások közepette beállított Bence, aki közölte, hogy kocsival jött és hazavisz mindenkit… Na, igen ez volt úgy reggel 9 felé és hajnali 4 körül még lecsúszott pár alkoholos dolog a torkán, ha jól tudom, de ezt ne is firtassuk!  Bálint barátunkkal kiegészülve (aki nem ivott!!!) nekivágtunk a kanyargós útnak Miklós és Tata között. Csak annyit mondanék, hogy pár imát elrebegtem…
Beérve Tatára elvittünk egy adag Koccintóst Rolandnak, aki nem volt ott a Partin, de sajnos csak a mamája nyitott nekünk ajtót, akinek átnyújtottuk a becses ajándékot. Mint utóbb kiderült olajnak nézte, mert címke ugyebár nem volt rajta. :D
Hirtelen felindulásból, az iskolánknál kötöttünk ki. Megkerestük Ofőt (akarom mondani Oficát) és elújságoltuk neki, milyen jól viselkedtünk az éjjel. Utunkat a Penny felé vettük mindezek után, ahol Smicy szép adag hányást kipakolt a szervezetéből. Szegényt biztos megviselte a kanyargós út… Azt hiszem a végén mindenki épségben hazaért!
KÖSZI MARTIN!