Első nap (23.): Utazásunk napján hat órakor keltem, összepakoltam a maradék dolgaim és már mentem is az állomásra. Apa, anya, Dóri, Balázs jöttek velem és ott találkoztam (véletlenül) Andrással és a vonatról a nagybátyám szállt le, szóval még tőle is el tudtam búcsúzni. Anyukám krokodilkönnyeket hullatott, ekkor még meg tudtam állni, hogy ne sírjam el magam, de mikor a vonaton visszagondoltam arcára, akkor már nem. Szégyen ide, szégyen oda a vonaton bőgtem egy sort. Megérkezve a Keletibe drága, egyetlen, megismételhetetlen, édes Sárkányom fogadott (Viktor). Nagyon örültem neki is. Felemelő volt az a kb. 15 perc, amíg ott volt velem. Erőt adott ahhoz, hogy ne sírjak többet. Gyors búcsúzást követően elindultunk Kárpátalja felé. Az út unalmas és hosszú volt. Kb. fél 3-ra értünk Dobronyba, ott egy nagy tál töltött káposzta fogadott minket, sajnálom, hogy csak kevés fért belém, nagyon finom volt. Itt kipakoltuk Janót a kocsiból és irány Szürte. Zsolt a lelkész várt minket és készségesen mutatta a szobánkat, ami végül csak az enyém lett! :) Heidi nem tud együtt aludni senkivel, így a parókián alszik, amíg nem lesz más megoldás. Ezt kipakolás és takarítás követte, majd vacsora a suli egyik tanárával. Jól sikerült az este, későig beszélgettünk. Sajnos az éjszaka nem volt ennyire jó. Hideg volt és sok szúnyog vert nálam tanyát az estére, így folyamatosan felébredtem... Már 6:15 előtt kikeltem az ágyból. Bezzeg Heidi elaludt vagy 6:40-ig.

Második nap (24.): Ma elmentünk reggel az iskolába és részt vettünk az egész napos programban. Délelőtt a tanórákat hallgattuk, délután pedig napközit tartottunk, rögvest az első nap. :) Olyan jó volt végre csináli valamit! Nagyon aranyosak ezek a gyerekek, igaz megülni egyikük sem tud, ha én vagyok velük, de majd megszokják, rám is hallgatni kell! Ja, igen, Tanító vagyok! :) Ez a nevem. Hilda tanító vagy simán tanító. Tetszik! :)

Harmadik nap (25.): Pénteki reggelem egész furcsára sikeredett. Kedves önkéntes társammal megbeszéltük, hogy egy helyen tartjuk az elemózsiánkat és így a parókia hűtőjébe került minden ehető dolgom. Sajnos az kimaradt a számításainkból, hogy mi nem leszünk mindig együtt. Így is történt ez a reggel. Heidi elment 8-ra a suliba én úgy terveztem, hogy csak napközire megyek, szóval úgy délre. Kómásan sétálok át reggel, hogy akkor reggeli, erre zárva minden lehetséges ajtó... Csak ekkor esett le, hogy ő elment (valószínűleg teli pocakkal) én meg itt koplalok. Forogtak az agytekervényeim, hogy akkor most bolt és vegyek meg mindent újra, ami már ott pihen a hűtőben, vagy egyek reggelire csokit? Nagy dilemma lenne mindenki másnak, de nekem nem volt. :) Amint visszaértem szobámba megettem az összes fellelhető csokimat! ( Nyugi, csak 2 szelet volt!) De gondoltam a reggeli kávét megoldom valahogy. Igaz csak kávém volt, poharam, cukrom és vízmelegítőm nem. Így nagy mosollyal bekopogtam Anikóhoz (az ő osztályában vagyok napközis, nagyon jó fej és itt lakik srégen szemben). Szerencsére tudott adni mindent, amim nem volt és közben még Szidi is befutott, így hármasban reggeliztünk úgy fél 11-ig. Tetszett a dolog. Mivel úgy délre oda kellett érnem a suliba és még mindig pizsamában ültem, így sietősre kellett fognom a dolgot, de odaértem. Pénteken az osztály nem kapott házi feladatot így kimentünk a szabadba és sokat játszottunk, nagyon élvezték ők is és én is. Meglepő módon Heidivel nagyon megértetik magukat, Örülök neki. Három körül jöttek bezárni az iskolát, így mindenki hazaindult. Péntek lévén ellátogattam az első ifis alkalmamra. Meglepően konzervatívabb volt, mint Tatán. Össz-vissz 1 óra volt az egész, úgy, hogy kedves Zsolt vette a fáradtságot és még fordított is. Éneklés, igeolvasás, Zsolt elmondta a magáét, aztán pár ifis is, éneklés és ennyi. Én személy szerint többre számítottam. De persze ez is jó lesz, főleg pénteken, mikor nagy valószínűséggel hulla fáradt leszek. Ifi után találkoztam végre a szembe szomszédommal, Sándorral. Sokat hallottam már róla az elmúlt napokban, de végre megérkezett. (Ő 5 éve dolgozik itt a Dorcas irodában.) Hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk azonnal, mintha már régről ismernénk egymást. Jó volt, hogy nem kellett egyedül töltenem az est további részét.

Negyedik nap (26.): Szombatra iskolatakarítást hirdettünk, amire a szülőket is szeretettel vártuk. De csak vártuk. Egy szülő kivételével senki sem jött, ő is csak a végére futott be, de legalább eljött. Szóval egy szülő és 4 tanító (az 5-ből, Heidi nem jött) takarította ki az egész sulit. Tudni kell, hogy itt a víz elég vasas és mindent megfog, szóval a konyha részen minden súrolni kellett és nem igazán látszott, hogy bárki bármit is tett volna a poharakkal, edényekkel. Bogi és az én feladatom a 2 osztályterem kitakarítása volt. Jelzem festés után... Mindenhonnan lehetett kaparni a festéket... Élveztük. De nem baj, a végén tényleg szépek lettek a termek! Délután kettőre visszaértem a Dorcasba és gondoltam akkor ebéd, de mit is egyek... Anikó mondta még a suliban, hogy Sándornak is mindig ez a problémája, kérdezzem meg őt evett e már. De sajnos nem volt a szobájában, így nem ettem ebédet, inkább beájultam az ágyamba. Olyan 6-ig aludtam, jól esett! :) Ezután kerestem Anikót szintén a vízforralóért (cukrot, poharat már vettem!). Egyetlen reményem szertefoszlott, mert Anikó nem volt a szobájában... Gondoltam hátha Sándor megérkezett már és vacsorázunk végre valamit, ami nekem igazából ebéd volt. Mondtam neki, hogy találjon ki valamit és ő ki is talált. Helyi specialitást ettünk, tészta, benne husi, rá vaj, bors, ecet. Első este Zsoltnál is ez volt, de ott se ecet se bors nem volt rajta, így finomabb volt. Ha jön hozzám valaki vendégségbe, ezt fogja kapni, készüljetek fel! :) Vacsora közben zenéről és filmekről beszéltünk és így mi más következhetett volna az este, mint egy jó film megnézése. Valami svéd filmet néztünk meg, nagyon érdekes volt és elgondolkodtató. Ha meg tudtam volna jegyezni a címét, akkor most mondanám, de nem sikerült, igaz még így is ajánlom mindenkinek! :D (Ha meglesz a cím, akkor közlöm!)

Ötödik nap (27.): Vasárnap mi mással kezdődhetne a nap mint, templomba menetellel. Hihetetlen mekkora cécó van itt belőle. Asszonyok a legszebb ruhába pompáznak, férfiak kinn állnak, mindenkivel kezet fognak, teljesen külön férfiak és nők, az ifjaknál is! Istentisztelet után vasárnapi iskolát tartottunk a suliban. Szerintem nagyon jól sikerült, Heidi szerint nem, mert nem minden úgy volt, mint ahogy ő szerette volna... Megszoktuk. Délután Sándornak megmutattam a Moszkva tér című filmet, jót röhögtünk! Szerencsére tetszett neki, habár kinek ne tetszene? Ugye András?:) A délután többi része nyugisan telt, olvastam, pihentem, amolyan igazi vasárnaposan. Este Makarónit főztünk, annak ellenére, hogy gombás volt, nagyon ízlett! :)

Hatodik nap (28.): Itt is sok boldog születésnapot szeretnék kívánni Baracskai András barátomnak és Orosz Sándor barátomnak. A mai nap folyamán Szidivel elkezdtük kitakarítani a közös konyhát, valami katasztrófa. Délelőtt 3 óra, délután 3 óra és alig látszik valami... Suliban napköziztem először a kicsiknél, mivel nem volt háziuk, ezért rajzoltunk, nagyon ügyesek voltak, közben Heidi a nagyoknál angolozott. Miután ezzel végeztünk átmentem én is a nagyokhoz és további házit csináltunk, rám tört valami kis rosszullét és szegény gyerekek biztos hülyének néztek, hogy nem tudok magyarázni... De túléltük! :) Este Sándort leptük meg. Egész nap hanyagoltuk, csak parancsolgattunk neki, szóval úgy tettünk mintha nem is tudnánk a születésnapjáról. De mikor végleg végzett mindennel (legalábbis mi így gondoltuk), akkor átsuhantunk az iroda kertjébe, tüzet raktunk, áthívtuk és mályvacukrot sütöttünk és beszélgettünk, ajándék képpen egy József Attila könyvet kapott, szerencsére pont eltaláltuk az ízlését! :) Szép este volt!