Tegnap este találkoztam egy régi, kedves barátommal és megnéztünk két romantikus filmet. Egyik jobb volt mint a másik!

Szerelmünk lapjai nevet viselő remekmű nem csak egy nyáltól csöpögő tipikus szerelmi történet, ez annál több! Bemutatja a szerelem erejét és azt is, hogy ez az érzés mindent felülmúl és mindent irányít.

"Allie és Noah tizenévesek voltak, amikor találkoztak, az első pillanattól kezdve rokonszenveztek egymással. Kibontakozó szerelmük hamar beteljesedik. A lány gazdag szülei azonban ellenzik kapcsolatukat, így a két fiatal útja elválik egymástól. Amikor néhány esztendővel később újra találkoznak, a szerelmük újjáéled, és Allie-nek hamarosan választania kell társa és társadalmi rangja között."

A Ház a tónál, mindenképpen ismertebb film, mint az előző. Ebben van egy-két dolog amit nem értek, de lehet, hogy csak azért, mert már fáradt voltam mire a film végetért... Ez a fim viszont abba a kategóriába tartozik, hogy túl szép ahhoz, hogy ilyen dolog bármikor megtörténhessen, körbelengi valamiféle varázslat vagy misztikum. Habár olyan póstaláda nekem is kéne, meg olyan ház, csak kevesebb üveggel! :D

"Kate egy chicagói kórházban vállal állást, ezért megválik a bérelt tóparti háztól. A postaládában üzenetet hagy a következő bérlőnek, melyben kéri, hogy az ide érkező leveleit továbbítsa neki. Amikor a következő bérlő, Alex az építész megérkezik, teljesen más kép fogadja. A ház elhanyagolt, sűrűn be van nőve gazzal. Alex elhatározza, hogy rendbe hozza a házat. Egy különös eset arra sarkallja, hogy elővegye Kate levelét és válaszoljon rá. Kiderül, hogy Alex és Kate kétévnyi távolságban él egymástól. Levelezni kezdenek egymással, és kapcsolatuk egyre jobban elmélyül."

Na és ami mindenkettőben közös? Az idő!