Az ÚR 2009. évében történt a dolog, hogy a szürti cigány gyülekezet Advent első vasárnapján ellátogatott a szernyi gyülekezethez, mert meghívást kapott az itt szervezett csendesnapra...
Soha életemben nem voltam még cigány csendesnapon. Gondoltam olyan lesz, mint a suliban volt, úrvacsorával egybekötött Istentisztelet az elején, aztán tapasztalatok cseréje, történetmondások vagy valami ilyesmi.
Na, itt nem így volt. Mikor megérkeztünk s leszálltunk a buszról, rögvest egy lakodalomban éreztem magam, ez nem vicc! A templomból szintetizátor hangja szólt, gitárral, tapssal és énekszóval karöltve. Könnyen rámondja az ember első hallásra, hogy ez eléggé hajaz a Vidám vasárnapra. De amint beléptünk rájöttünk, hogy még közel sem állnak egymáshoz. Az igaz, hogy vidámak és nem sápadt pofával csendben ülnek a templomban, de nem üres énekeket énekelnek és nem a pénzről szól a dolog (hogy is szólhatna...). Példának itt van egy énekük, engem ez nagyon megérintett:
Csendes a város, estére jár, rövid séta a vacsora után
Az utcákon egy kisgyerek pénzt meg élelmet kéreget
Sötét a bőre nincs rajta cipő, a kislányom megkérdi:
"Apa, mond ki ő? Miért rongyos a ruhája és hol van a mamája?"
Látom a szemén, érzi a megvetést, ahogy az emberek ellökik kezét
Ki ez a gyerek? Rontja a képet, nem látszanak tőle a kirakati fények
Hátrányos helyzetből jött a kis szegény, az ilyenek számára úgysincs már remény
Rosszkor született, rossz időben, rossz helyen, egy rossz milliőben
Sohase nézd a bőre színét
Sohase vádold a bűneiért
Mutasd meg neki Isten szeretetét
Ő is ugyanúgy éhes, és ugyanúgy fél
Ugyanúgy fázik, ha eljön a tél
Nem jobb, és nem is rosszabb, mint te és én
Kimutatták a szociológusok, hogy hova kerülnek az utcai koldusok
Túl nagy életcéljuk nincsen, kattan a bilincs és ülnek a sitten
Lehúznak néhány évet, aztán újra indul a nagybetűs élet
Ők már nem várnak és nem remélnek, nem nevetnek és nem beszélnek
Tudod-e hogy mi az igazi Istentisztelet?
Meglátogatni az árvát és az özvegyet
Elmenni a szegényhez, a nincstelenhez és megosztani vele a kincseket
Hallja meg hogy milyen az élet szava
Nem baj ha érződik a bőrén a szemét szaga
Lehet hogy vedeli a piát, de szeretetért kiált
Isten odaadta érte egyszülött fiát
Sohase nézd a bőre színét
Sohase vádold a bűneiért
Mutasd meg neki Isten szeretetét
Ő is ugyanúgy éhes, és ugyanúgy fél
Ugyanúgy fázik, ha eljön a tél
Nem jobb, és nem is rosszabb, mint te és én
Legalább 3 igehirdetést hallgatunk meg, volt amelyik az advent körül forgott, de volt, ami a cigány sorsról, szóval nem egy kaptafára épültek, így érdekes volt mind. Mindezek után egy szeretet vendégségre invitáltak minket a helyiek, ez annyiban volt rossz, hogy kint a szabadban volt a vendégség, s kicsit cidri volt aznap... Miután mindenki telerakta a pocakját mindenféle jóval, visszatértünk a templomba, s kezdődtek a kis szereplések és a bizonyságtételek. (Ezekről kép az Indafotón!)
Teleki fiatalok egy színdarabbal leptek meg bennünket (Jézus feltámadása után megmutatkozik a tanítványoknak) és 3 csodálatos énekkel.
Déli-dobronyiakat egy férfi képviselte a publikum előtt, felolvasott Máté evangéliumából (Mt. 13, 53-58.) és a Thesszalonika beliekhez írt első levélből (1Thessz. 5, 12.), majd a cigány gyülekezeti problémákról tartott beszédet.
Az északi-dobronyiak egy csodás énekkel készültek, mely arról szólt, hogy minden emberi élet értékes, még a pocakban fejlődő kis ember is, erről soha nem szabad elfeledkeznünk. Majd egy bizonyságtételt hallhatunk.
Utánuk következett Kisdobrony, akik szintén egy énekkel s egy bizonyságtétellel mutatkoztak be.
Végre Szürte következett. A mi gyülekezetünk is énekelt egy csodaszépet, előtte pedig Józsi bácsi beszélt az összetartásról, hogy az mégis mennyire fontos, főleg a cigányok között.
Végezetül pedig a helyiek műsora következett. A legkisebbek verseket mondtak el Rácz Miklóstól, Pecznyik Páltól és Szabó Zoltántól. Ekkor azért már kezdtünk lefolyni a székről, mert már az óra este 6 körül járt, de egy helyi kisfiú úgy felrázta a vendégeket hogycsakna! Bepattant a szintetizátor mögé és egy pajtásával együtt olyat énekelt, hogy tátva maradt a szánk!
Ez után egyszer csak kiáll a helyi tiszteletes és megkérdezi a gyülekezettől, hogy bánnánk e, ha egy magyar kisfiú is elmondana egy verset itt a cigányok között, természetesen senkinek nem volt ellenvetése, így kipattan a tiszeletes fia (aki abban a percben határozta el, hogy ő is mond egy verset) és lenyűgözte a nagyérdeműt. Igazán ügyes kis srác volt!
A műsorok után még énekelgettünk egy pár nótát, majd szélnek eredtünk. Hosszúra nyúlt ez a vasárnap is, de azt hiszem, aki elment egy sem bánta meg, hogy ott volt. Februárban lesz nálunk is egy ilyen, már alig várom!!!
Képek itt.
