A matekról csak annyit, hogy befejeztem tanulmányaim. A 20 pont megvan ami elég a ketteshez, a többi meg nem nagyon érdekel. SOHA TÖBBET MATEKÓRÁT!!!

Na ez is megvolt. Ofőm mondta, hogy meglátjuk majd a végén, hogy ezért kár volt izgulni. És valahogy én már az első nap beláttam. Nem tudom más mit gondol, de sztem nem volt nehéz a magyar feladatlap, természetesen volt nehezebb rész is, hogy ne legyen mindenkinek ötös, de teljesen korrekt volt. A szövegalkotási feladatok... Kocsma, borozás és olvasás. Tiszta diákélet! Van olyan barátom, aki csak azért választotta a versösszehasonlítást, mert hogy bor. Érthető nem?
Másfél óra alatt befejeztem az érvelés megírását (mert, hogy azt választottam) és akkor nézegetem azt a bűvös előllapot, amire minden fontos fel van írva. Igazából csak annyi járt a fejembe, hogy ez a 2009-es az "enyém", ezt én írtam meg. Semmi olyan, hogy húú ez most egy érettségi, jaj mi van ha rossz lett stb. 
A matek meg olyan lett amilyenre számítottam, de arról majd holnap.
WÁÁÁÁ HOLNAP TÖRI, MÁR ALIG VÁROM!!!! :D
 

!!!HAJRÁ ÉRETTSÉGIZŐK!!!

Édes anyukámnak köszönök mindent amit értem tett az elmúlt években, remélem meg tudom hálálni neki ezt egy szép érettségi bizonyítvánnyal! :D

Blodog anyák napját!!!

"Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,

Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.

Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,

Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.

Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.

Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?

Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,

Hints áldást fejére, a lába nyomára."

Ma elballagunk. Vége ennek a csodálatos 4 évnek. Szeptembertől mindenkinek valami más kezdődik. Szétszóródunk a nagyvilágban.

"Nekünk már nem lesz szeptember, számunkra mást hoz a tél...de ne feledd: amíg hiányt érez az ember, amíg vágyai vannak, addig él!"
 

Köszönök mindent nektek!

Hétvégén (pénteken-szombaton) Gántra vittük a túrázni vágyókat, úgynevezett Túlélő-túrára. Ez „csupán” abból áll, hogy csapatok éjszakai túráznak a hegyekben, közben megadott kérdésekre válaszolnak és 6 őrzött pont közül legalább kettőt érintenek – innentől számít érvényesnek részvételük. Az idei túra 72 km volt, ha valaki érintette az összes pontot, válaszolt az összes kérdésre és egyszer sem tévedt el. A szintidő 18 óra, aki ez után ért be annak pontlevonás járt.

A mostani túrán (mint utolsó pillanatban kiderült) nem csak mint „kísérőtanár” vettem részt, hanem Györe Balázs (szervező) jóvoltából az egész estét a szabadban tölthettem egy szál sátorban, egy szál hálózsákkal, de szerencsére harmadmagammal. Andrással és drága osztályfőnökömmel Gesztesi vár árnyékában éltük túl az estét úgy, hogy tényleg egyikőnk sem készült arra, hogy kint leszünk. Mindannyian arra készültünk, hogy éjszaka a szálláson fogunk hesszelni és majd „röhögünk” a többieken, akik megfagynak odakint. Na, ez épp fordítva sült el. Alapjában véve nem volt rossz ott, mert egész este jöttek a csapatok aludni nem tudtunk, ami akkor igazából zavart, de aztán rájöttünk, hogy jobb volt mikor jöttek, mert reggel 8 után egy árva lélek sem járt felénk és persze akkor már annyira meleg lett és annyira reggel, hogy aludni nem lehetett, tanulni, dogátjavítani úgyszintén nem, ezért előkerült a Solo kártya és az mentette meg valahogy az életünket. Röviden reggel kb. 9-14 óráig kártyáztunk… Felemelő volt.

Habár leszögezném, hogy Balázsnak mindent, még akkor is, ha étlen szomjan hagyott minket egész este és mikor szóltunk neki, hogy jól jönne egy kis ebéd, a válasz csak annyi volt: „Túl messze vagytok… Majd a vacsorából kétszer esztek.”

Ja és igen, a http://nemvagyunknetfüggők.hu csapat pólóján láttam ezt a jellemző párbeszédet:

X says: KITT:

Y says: ALAP :)

X says: :D

Szóval ez a Keresztyén Iskolák Túlélő Túrája.

Ha még nem voltál és ez alapján kedvet kaptál, gyere el! Van egyetemi csapat is! Legközelebb ősszel lesz túra!

(www.pepitabakancs.hu)

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettesítő áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés. /Wikipedia/

Köztudottan április 11. nem csak a költészet napja, hanem József Attila születésnapja is. 1964 óta ünnepeljük ezt a két ünnepet egyszerre.  Írhatnék most József Attila életrajzi kivonatot is akár, vagy beszélhetnék általában a költészetről, de ez itt most inkább szóljon a valódi költészetről. Szerintem, amit ekkor ünnepelnünk kell az azok a költemények, melyek naggyá tették többek között József Attilát is. Szóval pár kedvencem:

József Attila: Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

Radnóti Miklós: 4. razglednica

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen. 

Weöres Sándor: Egysorosok

A dal madárrá avat.

Pilinszky János: Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.

Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.

Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra.

A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Ez általában úgy történik, hogy a tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, és ennél gyújtják meg a gyertyákat, illetőleg az örökmécset. A templomi hagyománynak sajátos népi fejleményeként az istensegítsi asszonyok pimpóval, vagyis virágvasárnap szentelt ággal gyújtanak tüzet az elkészítendő húsvéti eledelek alá. /Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd (részlet)/

Jézus halálának napja.

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás.

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek magadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült.A nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos dátum mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: a napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.

(forrás Wikipedia)

Végre itt a tavasz, a jóidő és vele együtt nagyon sok más is. Többek között elsőként drága nővérem 22. születésnapja, ami pontosan ma van. (Szegény már nagyon öregecske, de hát aki kíváncsi...) Na mindegy, SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT neki. Ebben a hónapban még nagyon sok ünnep vár rám/ránk. Ezek között találunk születésnapot, névnapot, ballagást, szerenádot, utolsó közös túráztatás ünneplését (hű, mik vannak :) ) és ez még csak a felsorolás kezdete. Szóval ez a hónap maga a felfordulás és nem hiába ÁPRILIS a bolondok hónapja, há’ ekkor születtem én is.

 Na Tesó, most már boldog mi? :D

Tavasz (L)

Rájöttem, hogy a görkori mégis jó dolog, annak ellenére, hogy marhanagy izomlázat okoz. :) Mikor ebben az évben először felvettem, finoman szólva is nevetséges voltam. Az első 100 méteren vagy 100-szor kalimpáltam a levegőbe és visítoztam, de nem estem el. :) Az egy másik dolog, hogy hülyét csináltam magamból mindenki előtt aki látott, de megérte, mert hamar visszarázódtam (a jégkori után) és  máris élveztem a dolgot. :)

A fenti bácsi annyira gyorsan fut, hogy egyrészt másfélszer szélesebb, mint egy másik ember, másrészt kondenzcsíkot húz, harmadrészt a vízen is képes haladni. Nyomában felforr az óceán és főtt halak szegélyezik a fortyogó habokat.

Ez a néni nem a korához illően viselkedik.

Hát, ez a kép nem túl érdekes, talán a második gyerek csökött Alien-alakja figyelemreméltó. Ugyihogy?

U.I.: Fránya nyelvtantételek, nemhogy TCS koncerten lennék…

A viccesnek szánt képaláírásokat sonny követte el. Éljen a Motörhead!

Pénteken véglegesen megérkezett új lakótársam, élettársam Zalán a laptop. Nem egy nagy csoda, de az én szívemnek nagyon kedves, szóval mostantól róla fogok nektek pötyögni. A kis csodának szinte teljesen más a billentyűzete mint amit eddig megszoktam, szóval kétszer olyan nehéz vele gépelni és sok az elírás, de érte mindent, még ezt is megszokom! :D Remélem hozzásegít majd ahhoz, hogy gyakrabban frissítsek és akkor ti is kedvelni fogjátok. :) Ilyen az én kis szivemCSÜCSKE:

A kis durcás.

Eszem a kis füleit.

Mitha csak magamat látnám...

Sünpuszi

Na ez meg magáért beszél...  Ha a Mämä mérges, akkor a Päpä csak meghúzhatja magát. :D:P

És az igazi SÜNPUSZI:

A Yava zenekart tudomásom szerint e héten hallottam először, de mint kiderült, nem. Sünim mutatta jó pár hete, de akkor valahogy nem tetszett (habár én nem emlékszem rá), de most egyenesen beleszerettem! Itt egy kritika és itt egy interjú tőlük, alább pedig a kedvenc számom. Egészségetekre!

Yava: Tizenkettő

Tudom, tudom, szánom-bánom. Hanyagoltam a blogot, de jön az érettségi és sok a dolog, de ígérem, hogy amikor csak tudok írok, főleg, hogy mostmár nem csak tanulásból fog állni az élet (nem mintha eddig abból állt volna...), na mindegy. Szóval bocs blog! :D

Zajlik a Mosoni- Duna. Gondoltam ezek a jégtáblák nem cél nélkül úszkálnak. Mertem feltételezni, hogy útjukat majd a nagy Duna sebes vizében folytatják. Teljesen véletlen így is lett. Gondoltam megörökítem az utókornak is ezt a látványt. Azt, amit utoljára én is körülbelül 6 évesen láttam, és arra is csak azért emlékszem mert a családi fotóalbum rejtegetet pár képet arról, ahogy hugommal cipeljük a nálunk kétszer nagyobb táblákat nyakig elázva.

Sura keresett meg azzal, hogy ha írok, szívesen publikálja. Témának felvetődött a vasút a fotázás is, aztán gondoltam, ha már Sura kalandjai tűzön vízen át, akkor legyen stílusos, és egy kis Droska vendégkalandaival gyarapodjon a blog.

Mindent gondosan megtervezve feküdtem le 15-én este. 16-án reggel aztán a  redőnyt felhúzva a napsütés kegyetlen ereje vetett véget minden reményemnek, így kicsit szomorkásan is, de elindultam az állomás felé. Na igen, vonattal járok fotózni, gyors, olcsó, na meg Szőnybe mentem. Szőnybe, ahol vártak rám a szigetek és a befagyott Kis-Duna. Vonatomról leszállva elémtárult a jeges igazság. Hála az égnek, aggodalmam alaptalan volt, a Nap még nem hatolt be ebbe a kis birodalomba. Sapkát húztam, elő a gépet és irány. Át az első kőrakáson, egy lékhorgász mellett, aki a hideget egy kis tábortűzzel próbálta ellensúlyozni. Pár perc nézelődés után irány a kis ösvény immár az első szigeten. Utam először balra vezetett, ahol nagyobb vízálláskor beömlik a Duna a kis ágba. Örültem, a víz kicsi, a jég vastag, irány exponálni az első képeket a jégen feküdve. A málnaszörp hűlt meg bennem, mikor a jég meg-meg roppant alattam. Zajló jég fotozása teljesítve, iszkiri el a jégről, irány a második (a külső) sziget.Itt sajnos a Nap "romboló" hatása már erőteljesen megfigyelhető volt. 20 perc séta után már-már azt hittem esik az eső és sosem érek a végére. Útközben méteres farönkök, félig megfagyott gazerdők nehezítették előrehaladásom, de ezekkel mit sem törődve törtem a cél felé. Féltem, hogy a túlsó oldalon nem lesz majd elég jég, hogy visszamenjek a partra. Nem is volt (biztos azok a negatív kisugárzások), egy meredek fal és 6 Duna-kő fogadott libasorban a vízben. Visszafordulni nem volt időm, mert mire újra ideértem volna a parton, minden megolvad. Nem volt más választásom: át a vízen, egyensúlyozva a köveken. Sikerült. Teljes örömmámorban úszva kiléptem Füzitő felé. Közben hallgattam a síri csendben a jég iszonyatos erejét, ahogy ropogott, meg-meg tört a mélyben. Legkeletebbre új sziget van kialakulóban elég régóta, legutóbb még csak egy fa árválkodott rajta, ma már 5-6 is meggyökeredzett a kis hordalékkúpon. Szerencsémre, nem kellett igénybevennem a külső sziget kőzárását újra egyensúlyozva a vízben, mert a szigetet meg lehetett közelíteni a másik oldalról is. Nem túlzás, több száz kagyló házán átverekedve magam sikerült partot érnem. András boldog volt. Kibontakoztattam művészi énem. Feküdtem, térdeltem, sáros és vízes lettem, egy-egy kép érdekében, de nekem mindegyik megérte. Miután kellőképpen átfagytam, elfáradtam elindultam a szőnyi megálló felé, immár a parton. Végigcsodáltam a Kis- Duna érintetlen jégpáncélját a vízbe fagyott csónakokkal és hatalmas fatörzsekkel. Itt már helyenként sajnos sárban járkáltam, de a parton közvetlen még mindig a jég volt az úr. Kiindulási pontomhoz érve még rámentem a jégre, csúsználni egy jót, aztán sárosan térdig vizesen felszálltam a még szép állapotban lévő új motorvonatok egyikére. Alig voltam feltűnő jelenség, de én csak vigyorogtam mindenkire, aki jól megnézte a ruházatom. Itthon forró tea társaságában a dunyha alatt pihentem ki az aznapi kis túrámat. Másnapra a jégtáblák elosontak a vízről, a szigeteket birtokba vette az olvadás és a sár.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat:

- Apáczai Csere János-díj

- Brunszvik Teréz-díj

- Éltes Mátyás-díj

- Karácsony Sándor-díj

- Kiss Árpád-díj

- Németh László-díj

- Szent-Györgyi Albert-díj.

2008-ban ezen ünnepnapon kezdődött hivatalosan a Reneszánsz Éve.

(Forrás: Wikipédia)

József Attila: A Dunánál (Kaszás Attila előadásában)

József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat (Kaláka előadásában)

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? (Latinovits előadásában)

Radnóti Miklós: Nem tudhatom (Latinovits előadásában)

Radnóti Miklós: Erőltetett menet (Gáti József előadásában)

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez (Gáti József előadásában)

Szombat este két barátnőmmel csajbulit "szerveztünk". Ez a szervezés annyiból állt, hogy pénteken kérdeztem msn-en a Beát:

Sura: Csinálunk valamit? MOST!
Bea: Ne, fos vagyok, holnap!
Sura: Oké, mit?
Bea: Gyere át inni!
Sura: Oké!

Közben beszerveztük még egy kedves barátnőnket (Rékát). Gondoltunk lazítunk egyet, mert hármunk közül ketten épp szakításból lábalunk ki. Szó nem volt romantikáról! Hangulatfokozóként Hódító hódokat szerettünk volna nézni és röhögni, de Bea mocsok DVD-lejátszója ellenünk volt... Így mégis becsúszott egy kis romantikus vígjáték az esténkbe. Bea azzal indított, ha túl sok valamelyikünknek a film, azonnal kikapcsoljuk. Őszintén szólva nekem nem volt nagy lelkesedésem ilyen bevezető után, de végignéztük és feledhetetlen volt! Még másnap reggel is ezzel kellett, hogy indítsunk! :)
Ez egy magyar film volt, ami a Lora címet viseli és Herendi Gábor rendezte. Nem szeretném lelőni a poént, de előre szólok, lehet hogy sikerülni fog...
Ez a romantikus vígjáték főként szerelemről, barátságról, kitartásról és változni akarásról szól. Főhősnőnk eleinte nem ismert okokból megvakult. Így éli életét 3 éve, de érezzük rajta, hogy nem akarja elfogadni. A film két Don Huanja, Dávid és Geri testvérek. Dávid meghal, Geri ezután csak a zenének és a szesznek él. Három év után egy koncerten találkozik Lorával és valami megmozdul benne...
Mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet! Főleg akinek most egy nevetéssel teli romantikus filmre van szüksége, nem mindennapi témával.
Szereplők: Lucia Brawleyy (Lora), Nagy Péter (Geri), Fekete Ernő (Dávid), Szamosi Zsófia (Betti).

Mindenki szerelmes. Vagy volt. Vagy lesz. Vagy lenni akar.

Motörhead: English Rose

Na, igen ez egy kis stílusváltás, de ez ma csak Dávidnak szól. Emlékül a majdnem 30. hónapunkra. Gratulálnék! Puszi Drágám! :)

Ha már kedves vendégem tegnap napirajzzal lepett meg minket, akkor gyönyörködjetek ebben, mert ilyenem is van ám! Csak nekem! :)

Szájról szájra: Elmegyek