Na jó, kicserélem a képet... Amúgyis, már javul a hangulatom! :)

Nincsenek jó napjaim, így várat magára a Mikulásos beszámoló, de ígérem mindenképp lesz. A gyerekek is rosszak, nincs is elég hideg ahhoz, hogy jól érezzem magam, a hangulat is feszült és már mennék haza! Szóval majd jelentkezem... Pá!

Tegnap szorgosan adagoltam a képeket és sikerült az Adventi gyujtogatásokról és alkotásokról is feltenni párat. A gyerekek nagyon élvezik, de szerintem csak a gyujtogatós részeket...

Szóval képek itt. (Ez a mappa bővülni fog!!!)

Képeket már nézegethettek, de a beszámoló még nincs kész, bocsi! :)

Képek

Ma érkezik hozzánk a Miki! Este 5-kor. Be vagyok gazolva! Következő hét elején biztos lesz beszámoló és (SOK) kép! Szorítsatok!!! :S

Az ÚR 2009. évében történt a dolog, hogy a szürti cigány gyülekezet Advent első vasárnapján ellátogatott a szernyi gyülekezethez, mert meghívást kapott az itt szervezett csendesnapra...

Soha életemben nem voltam még cigány csendesnapon. Gondoltam olyan lesz, mint a suliban volt, úrvacsorával egybekötött Istentisztelet az elején, aztán tapasztalatok cseréje, történetmondások vagy valami ilyesmi.
Na, itt nem így volt. Mikor megérkeztünk s leszálltunk a buszról, rögvest egy lakodalomban éreztem magam, ez nem vicc! A templomból szintetizátor hangja szólt, gitárral, tapssal és énekszóval karöltve. Könnyen rámondja az ember első hallásra, hogy ez eléggé hajaz a Vidám vasárnapra. De amint beléptünk rájöttünk, hogy még közel sem állnak egymáshoz. Az igaz, hogy vidámak és nem sápadt pofával csendben ülnek a templomban, de nem üres énekeket énekelnek és nem a pénzről szól a dolog (hogy is szólhatna...). Példának itt van egy énekük, engem ez nagyon megérintett:

Csendes a város, estére jár, rövid séta a vacsora után
Az utcákon egy kisgyerek pénzt meg élelmet kéreget
Sötét a bőre nincs rajta cipő, a kislányom megkérdi:
"Apa, mond ki ő? Miért rongyos a ruhája és hol van a mamája?"
Látom a szemén, érzi a megvetést, ahogy az emberek ellökik kezét
Ki ez a gyerek? Rontja a képet, nem látszanak tőle a kirakati fények
Hátrányos helyzetből jött a kis szegény, az ilyenek számára úgysincs már remény
Rosszkor született, rossz időben, rossz helyen, egy rossz milliőben

Sohase nézd a bőre színét
Sohase vádold a bűneiért
Mutasd meg neki Isten szeretetét
Ő is ugyanúgy éhes, és ugyanúgy fél
Ugyanúgy fázik, ha eljön a tél
Nem jobb, és nem is rosszabb, mint te és én

Kimutatták a szociológusok, hogy hova kerülnek az utcai koldusok
Túl nagy életcéljuk nincsen, kattan a bilincs és ülnek a sitten
Lehúznak néhány évet, aztán újra indul a nagybetűs élet
Ők már nem várnak és nem remélnek, nem nevetnek és nem beszélnek
Tudod-e hogy mi az igazi Istentisztelet?
Meglátogatni az árvát és az özvegyet
Elmenni a szegényhez, a nincstelenhez és megosztani vele a kincseket
Hallja meg hogy milyen az élet szava
Nem baj ha érződik a bőrén a szemét szaga
Lehet hogy vedeli a piát, de szeretetért kiált
Isten odaadta érte egyszülött fiát

Sohase nézd a bőre színét
Sohase vádold a bűneiért
Mutasd meg neki Isten szeretetét
Ő is ugyanúgy éhes, és ugyanúgy fél
Ugyanúgy fázik, ha eljön a tél
Nem jobb, és nem is rosszabb, mint te és én

Legalább 3 igehirdetést hallgatunk meg, volt amelyik az advent körül forgott, de volt, ami a cigány sorsról, szóval nem egy kaptafára épültek, így érdekes volt mind. Mindezek után egy szeretet vendégségre invitáltak minket a helyiek, ez annyiban volt rossz, hogy kint a szabadban volt a vendégség, s kicsit cidri volt aznap... Miután mindenki telerakta a pocakját mindenféle jóval, visszatértünk a templomba, s kezdődtek a kis szereplések és a bizonyságtételek. (Ezekről kép az Indafotón!)
Teleki fiatalok egy színdarabbal leptek meg bennünket (Jézus feltámadása után megmutatkozik a tanítványoknak) és 3 csodálatos énekkel.
Déli-dobronyiakat egy férfi képviselte a publikum előtt, felolvasott Máté evangéliumából (Mt. 13, 53-58.) és a Thesszalonika beliekhez írt első levélből (1Thessz. 5, 12.), majd a cigány gyülekezeti problémákról tartott beszédet.
Az északi-dobronyiak egy csodás énekkel készültek, mely arról szólt, hogy minden emberi élet értékes, még a pocakban fejlődő kis ember is, erről soha nem szabad elfeledkeznünk. Majd egy bizonyságtételt hallhatunk.
Utánuk következett Kisdobrony, akik szintén egy énekkel s egy bizonyságtétellel mutatkoztak be.
Végre Szürte következett. A mi gyülekezetünk is énekelt egy csodaszépet, előtte pedig Józsi bácsi beszélt az összetartásról, hogy az mégis mennyire fontos, főleg a cigányok között.
Végezetül pedig a helyiek műsora következett. A legkisebbek verseket mondtak el Rácz Miklóstól, Pecznyik Páltól és Szabó Zoltántól. Ekkor azért már kezdtünk lefolyni a székről, mert már az óra este 6 körül járt, de egy helyi kisfiú úgy felrázta a vendégeket hogycsakna! Bepattant a szintetizátor mögé és egy pajtásával együtt olyat énekelt, hogy tátva maradt a szánk!
Ez után egyszer csak kiáll a helyi tiszteletes és megkérdezi a gyülekezettől, hogy bánnánk e, ha egy magyar kisfiú is elmondana egy verset itt a cigányok között, természetesen senkinek nem volt ellenvetése, így kipattan a tiszeletes fia (aki abban a percben határozta el, hogy ő is mond egy verset) és lenyűgözte a nagyérdeműt. Igazán ügyes kis srác volt!
A műsorok után még énekelgettünk egy pár nótát, majd szélnek eredtünk. Hosszúra nyúlt ez a vasárnap is, de azt hiszem, aki elment egy sem bánta meg, hogy ott volt. Februárban lesz nálunk is egy ilyen, már alig várom!!!
Képek itt.

Már kicsit több mint 2 hónapja tart a szolgálatom, igaz ebből 2 hetet otthon töltöttem, de már most azon fáj a szívem, hogy "lassan" haza kell mennem, végleg! :(

A héten várható egy beszámoló a vasárnapi, szenyei cigány csendesnapról. Hétvégén mindenképp térjetek vissza! Amint lesz időm megírom és képek is lesznek!

Pá!

Újra itt Szürtében. Nagy erőbedobással készülünk a Mikulás műsorra!!! Nagyon izgulok, szerintem jobban, mint a gyerekek fognak... Végülis azt hiszem érthető... Ez az első önálló szervezésü Mikulás műsorom... :S

Amúgy minden rendben van, a fűtés néha vacakol, de azért nem rossz, még nem fáztam. Heidi beköltözött a vedégházba egy volt lakó helyére, rögtön el is rontotta az ajtaját és a lefolyót is... Felhordja a gyerekeket, akiknek a cipőjükből hullik a sár. Mondom oké, persze jöjjenek csak. Megyünk Heidihez, hogy akkor folyosótakarítás, na azt már nem, ő nem is használja a folyosót, hogy képzeljük mi ezt!?:O Ja, tényleg, igazad van, sehogy! Menjen a búsba!

Ez év szeptember 28-án megjelent a számomra oly' várt Dalriada lemez. 13 zeneszámuk között 7 teljesen új található, további 6 dalt, már hallhattuk, bár szerintem mindre ráfért az újragondolás. Főleg a Walesi bárdok hangzása volt pocsék, itt már frankó! :) Az album nevéből adódóan mind a 13 nóta Arany tollából származik. Szerintem igazán dicséretes, hogy ezeket a nehéz szövegezésű, de mégis sokat mondó és nagyra becsült verseket ilyen nagyszerűen megzenésítették, s így a tanuló ifjúság fülébe juttatják. Azt hiszem ők így harcolnak a közműveltségért. Köszi Srácok! :)

Külön köszönet pedig a Fajkusz bandának, csodát műveltek a régi dalokkal és az újak sem lennének ilyen jók nélkülük!

Felhívnám szives figyelmeteket, hogy a Pajtásblogok gyűjteménye bővült! Található ezentúl még 4 önkéntesnek a blogja és a Szürtei Cigányiskola oldala is. Látogassátok meg őket, legalább egyszer az én kedvemért! Köszi! :)

A történet Kr.u. 1112 körül kezdődik... A francia Hugues de Payens márki és 8 másik francia lovag megalapítja Krisztus Szegény Lovagjainak rendjét. És hogy miért szegények, ha egyszer nemesek? A rend minden tagja köteles teljes vagyonát a rend és a keresztény egyház számára felajánlani, és a korábbi világi élvezetekről lemondani.

Kr.u. 1118-ban a lovagok az immár keresztény kézen lévő Jeruzsálembe érkeznek, és engedélyt kérnek Jeruzsálem püspökétől, hogy a rend a zarándokutak védelmét biztosítsa az arabok ellenében. A püspök természetesen hozzájárul a rend működéséhez és táborhelyet biztosít a lovagoknak a Templom-hegyen, Salamon templomának egykori helyén, ahol abban az időben arab istállók álltak. Ezek után a rend új nevet vesz fel: Krisztus Szegény Lovagjainak és Salamon Templomának Rendje, vagy ahogy mindenki hívja őket: a Templomosok.

A kezdeti 9 lovagból hamarosan hatalmas rend lett, mely jelentős gazdasági és katonai hatalomra tett szert. A Templomos lovagrendnek nagy kiterjedésű birtokai voltak, amelyeket 8 langues-ra (nyelvterület) és 10 olyan tartományra osztottak, melyek határait az országhatárok figyelembevétele nélkül húztak meg. Rendházaik, kastélyaik, hatalmas birtokaik csaknem egész Európát behálózták, Skóciától egészen az akkori Palesztináig. Ezenfelül kereskedelmi flottájuk, hajókészítő és -javító műhelyeik és kikötőik is voltak, köztük La Rochelle, ahol a flottájuk állomásozott. Más katonai lovagrendekkel ellentétben a Templomosok pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak, sőt idővel a keresztény világ bankáraivá lettek, és adósaikká vált több európai uralkodó is.

Végül óriási gazdasági befolyásuk és a rend körül keringő misztikus mende-mondák miatt V. Kelemen pápa és a vagyonukra féltékeny IV. (Szép) Fülöp francia király titokban összefogva cselekvésre szánta el magát. 1307 szeptemberében a pápa lepecsételt leveleket küldött szét Európa minden szegletébe azzal az utasítással, hogy minden levelet egyazon napon felbontva, a tartományi vezetők mindenhol egyszerre cselekedjenek. Ez a nap pedig 1307. október 13-a, péntek volt.

Péntek 13-án aztán Európa szerte feltörték a pecséteket, és elolvasták a levelek tartalmát. A levelek döbbenetes "tényeket" állítottak! Kelemen pápa azt állította, hogy isteni látomása volt, amely arra figyelmeztette, hogy a templomos lovagok a sátánimádás, a homoszexualitás, a kereszt megszentségtelenítése, a bálványimádás és más eretnek cselekedetek bűnében vétkesek. Továbbá azt állította, hogy Isten azzal bízta meg, hogy tisztítsa meg a Földet a bűnös Templomosoktól, és addig kínvalassák őket, amíg be nem ismerik Isten ellen való vétkeiket.

A pápa terve jól működött. Azon a napon sok ezer lovagot fogtak el, - köztük Jacques de Molay-t, a Templomos rend Nagy Mesterét - akiket kegyetlenül megkínoztak, majd máglyára küldték őket. A rendet feloszlatták, a birtokaikat elvették, az életben maradott kisebb rangú templomosokat beolvasztották az Ispotályos rendbe.

Ez a tragikus nap, melyen több ezer keresztény lovagot kínoztak és öltek meg, mindmáig megmaradt a mai modern kultúrában is, mint "szerencsétlen nap", bár az igazi jelentését már csak kevesen ismerik.

(forrás)

Tegnap este találkoztam egy régi, kedves barátommal és megnéztünk két romantikus filmet. Egyik jobb volt mint a másik!

Szerelmünk lapjai nevet viselő remekmű nem csak egy nyáltól csöpögő tipikus szerelmi történet, ez annál több! Bemutatja a szerelem erejét és azt is, hogy ez az érzés mindent felülmúl és mindent irányít.

"Allie és Noah tizenévesek voltak, amikor találkoztak, az első pillanattól kezdve rokonszenveztek egymással. Kibontakozó szerelmük hamar beteljesedik. A lány gazdag szülei azonban ellenzik kapcsolatukat, így a két fiatal útja elválik egymástól. Amikor néhány esztendővel később újra találkoznak, a szerelmük újjáéled, és Allie-nek hamarosan választania kell társa és társadalmi rangja között."

A Ház a tónál, mindenképpen ismertebb film, mint az előző. Ebben van egy-két dolog amit nem értek, de lehet, hogy csak azért, mert már fáradt voltam mire a film végetért... Ez a fim viszont abba a kategóriába tartozik, hogy túl szép ahhoz, hogy ilyen dolog bármikor megtörténhessen, körbelengi valamiféle varázslat vagy misztikum. Habár olyan póstaláda nekem is kéne, meg olyan ház, csak kevesebb üveggel! :D

"Kate egy chicagói kórházban vállal állást, ezért megválik a bérelt tóparti háztól. A postaládában üzenetet hagy a következő bérlőnek, melyben kéri, hogy az ide érkező leveleit továbbítsa neki. Amikor a következő bérlő, Alex az építész megérkezik, teljesen más kép fogadja. A ház elhanyagolt, sűrűn be van nőve gazzal. Alex elhatározza, hogy rendbe hozza a házat. Egy különös eset arra sarkallja, hogy elővegye Kate levelét és válaszoljon rá. Kiderül, hogy Alex és Kate kétévnyi távolságban él egymástól. Levelezni kezdenek egymással, és kapcsolatuk egyre jobban elmélyül."

Na és ami mindenkettőben közös? Az idő!

Már nem azért, de szégyelje magát az akinek ilyen haja van!!! És még énekelni is tud... Álompasi!

Amorphis - Sampo

Red Russan Army Choir: Kalinka

Annak ellenére, hogy Kárpátalján dolgozom, azért elkezdtem oroszul tanulni. Nem ukránul, csak azért nem úgy, mert ukrán nyelvkönyv helyett oroszt találtam előbb. Nem sokban különbözik egyelőre a kettő. Igaz, még csak a legalapvetőbb dolgokat tanulom, de az ABC sem nagyon más, van egy-két betű eltérés, nem olyan vészes. Mindenesetre köszönni tudok minden napszaknak megfelelően, tudok boldog új évet kívánni és boldog karácsonyt is, ezen felül még jó étvágyat is tudok kívánni, bocsánatot kérni és el tudom olvasni a bejárat és kijárat szavakat. Egyelőre ennyi a szóbeli tudásom. Olvasni tudok (persze csak lassan), habár nem értem sokszor amit olvasok... Igaz ez is több, mint amennyivel elindultam! :)

TANULJATOK!!! :D

Utazásomat hétfőre terveztem. De természetesen nem így lett...
Hétvégén nálam volt Dávid és kiderült, hogy bezárják az iskolákat 3 hétre és így kitaláltuk, hogy hazajövök hétfőn vele. Szép ki terv nem? Számításaimat egy megbeszélés húzta át, ami igazán semmi sem volt, mert minden probléma megoldatlan maradt és nem jutottunk előrébb, szóval fölösleges volt, de nekem maradni kellett. Így csak kedden tudtam nyakamba venni az országot, de ez sem volt ám egyszerű.
Mivel még soha nem utaztam Szürtéből vonattal haza, így tartottam az utazástól. Csapig zökkenőmentesen eljutottam a helyi utazóeszközzel a Marsutkával (kisbusz, itt nagy nincsen), ott jegyet vettem és beálltam a sorba az ellenőrzéshez. Szűk háromnegyed óra ácsorgás után beengedtek minket az ellenörző helyiségbe és végre én is sorra kerülök. Első kérdés az volt, hogy van e nálam más a személyes holmiaimon kívül. Majdnem visszakérdeztem, hogy mi számít annak, s mi nem, de az egyszerűség kedvéért a válaszom csak annyi volt, hogy nincs. Következő kérdés, hova utazik, válaszom természetesen haza. Kérdőn nézett rám, nem értettem miért, mondom Komáromba, ott lakom, önkéntesként vagyok itt és most megyek haza. - Miközben ezeket fejtegettem végig értetlen, bamba fejjel nézett rám a bácsi. Viszont mikor meghallotta, hogy önkéntes, kivirult és jó utat kívánt.- Úgy vettem észre itt valami varázsszóként működik ez az önkéntesség. Na, mondom ezen is túlestünk, nyomás a vonatra, megtörtént, átjutottam a másik oldalra, jöttek a vámosok, TERMÉSZETESEN semmi probléma. Rohanok be az állomásra, hogy akkor jegy, fizetés kártyával, erre nem jó a kártyám. Vonat indulásig még 6 kemény perc. Mondom autómata? Bank? Van arra, meg arra, meg arra. Gyorsan leesett, hogy ez az arra meg erre nem tehető meg 6 perc alatt, így búcsút intettem a vonatnak és vettem a táskáim, indultam megkeresni a bankot. Hogy az mennyire el van dugva, te jó ég! Vagy 3 embert kérdeztem meg, hogy hol is van. Mind hülyének nézhetett, mert ott forogtam körülötte... A lényeg, hogy meglett a pénz, de az OTP-ben többet nem bízok. Akkor vissza az állomásra, jegyvétel és kérdés: következő vonat? Egy óra múlva... Ekkor már 2 órája voltam Záhonyban. Nem baj, várok, jegy van, vonat beigérve. Délben kicsattogok a vonathoz, készülök felszállni, hát nem az orrom előtt csapja be a kalauz az ajtót? Mondom, na mi van? Épp fel akartam szállni. Rám néz, hát tessék. Majdnem nekiugrottam, tele vagyok csomagokkal, valóságos élő karácsonyfának nézek ki, erre még azt a nyamvadék ajtót is becsapja az orrom előtt, azt hittem összekarmolom magam. Na, de nyeltem egy nagyot. Felkászálódtam és elébe néztem a nagy utazásnak. Pontosan az öt és fél órás útnak. Egyhelyben. Egyedül. Koszos vonaton, de legalább vonaton. Ezekután úgy Komáromig nem történt semmi érdekes, de azt hiszem nem is tudtam volna már elviselni...

Végre normális netközelbe jutottam és csináltam indafotós profilt magamnak. Elsősorban kárpátaljasi képek vannak, nézegessétek. Itt.

Nem tudom mit mondanak otthon, de itt nem venni észre semmit. Csak annyit, hogy Ungváron van pár ember, aki maszkban jár és őket furcsán nézi a többi ember, de semmiféle pánik nincs és nem hullanak az emberek. Szóval szerintem egyenlőre még nem kell pánikba esni. A média (nem meglepő módon) felfújja a dolgot.
Én tökéletesen jól vagyok, a sulit meg bezárták, szóval pihi van. :)
 

Külön köszönet Dávidnak (Sonny), hogy ezt megtette értem!

Tegnapi nap folyamán Tatabányán Agregátor, Dalriada, Ideas és Gyöngyvér koncert volt. Nagyon sajnáltam, hogy nem mehetek, vígasztalódás képp egész este Dalriadát hallgattam, de Dávid még jobb dolgot tett velem. Nézzétek és irigykedjetek!

https://www.youtube.com/watch?v=KcC9UnraeA4

Már alig várom az új albumot! :D

Na eljött ez a nap is. Ma végre van időm és erőm írni, na meg van net is.

A múlt hét szombatján megérkezett anya és elhozta a meleg ruháimat. Éppen idejében érkezett, mert másnaptól már beköszöntött a téli időjárás. Nagyon örültem neki, jó volt végre ismerős arcot látni.
Vasárnap elkocsikáztunk Vereckére. Az idő nem volt épp szerencsés a túrázáshoz, így tényleg csak autóból nézegettünk kifele, de így is sok szépet láttunk.
Visszafele, mikor kiértünk egy 4 sávos útra (egyszercsak ott volt a földút után, érdekes), hireten nem tudtuk, hogy melyik sávot kell nekünk használni és a szembe sávban indultunk el... Pont ott állt egy bódé, tele rendőrökkel. Kirohantak, félreállítottak, útlevelet kértek és azt monták, hogy bűntetés 600 ukrán pénz. Mi meg értetlenül álltunk, előtte elnézést kértünk, mondtuk, hogy egy kicsit megzavarodtunk és hogy egy autó nagyon rossz helyen áll (ez természetesen igaz volt). De ők csak fizettetni akartak velünk... Mi meg egyre csak tiltakoztunk... Hirtelen megkérdezte az egyik rendőr, hogy megyünk innen haza Magyarországra? Mondtam, hogy nem, Szürtébe megyünk vissza. Mit csinálunk ott - kérdezte. Ott dolgozom a cigány iskolában - mondtam. Erre elengedte a büntetést. Megmentett minket az iskola, nem győztem hálát adni (no, nem a rendőrnek!).
Örömmel telve indultunk újra útnak, ezúttal Munkácsra. Megnéztük a várat és gyönyörgödtünk sokat.
Hétfőn kihasználtuk, hogy van autó, így rávettük anyát, hogy vigyen be minket (Szidit és engem) Ungvárra vásárolni. Na, 600 ukrán pénzt el is költöttünk. Még jó, hogy nem kellett büntetést fizetni... :)
Hétfő élután már anya nélkül, napközizéssel telt, a megszokott módon.
Kedden viszont nagy változás történt kis szobám életben. Kaptam szekrényt, asztalt és egy kanapét is. HAmarjában átrendeztem a szobám és nagy takarításba kezdtem. Még a szerdai napom is ráment, teljes egészében. De azt hiszem megérte, otthonos kis zugom lett! (Remélem tudok majd feltenni képeket is.)
Csütörtöki nap megint a szokásos mederben folyt.
Pénteken (ma) viszont egész nap bent voltam a suliban és a másodikasokat tanítottam, írni, olvasni, számolni, szinezni. Szerintem egész jól sikerült, tetszik a tanítás, egyre jobban. Csak a gyerekek lehetnének kicsit jobbak...

Nagyjából ezek történtek amiről érdemes írni. Amúgy a napjaim tényleg unalmasak. Délelőtt felébredek, reggeli, pakolászás, tervezgetés, be a suliba, ebéd, napközi, korepetálás, vissza a szobámba, pihi, vacsora készítés, vacsorázás, duma, alvás. Ennyi.

Hello Kedves Mindenki! Nemsokára lesz új bejegyzés, főleg, hogy a hét végén még esemény is történt, csak legyen időm megirni. Pá!

Első nap (23.): Utazásunk napján hat órakor keltem, összepakoltam a maradék dolgaim és már mentem is az állomásra. Apa, anya, Dóri, Balázs jöttek velem és ott találkoztam (véletlenül) Andrással és a vonatról a nagybátyám szállt le, szóval még tőle is el tudtam búcsúzni. Anyukám krokodilkönnyeket hullatott, ekkor még meg tudtam állni, hogy ne sírjam el magam, de mikor a vonaton visszagondoltam arcára, akkor már nem. Szégyen ide, szégyen oda a vonaton bőgtem egy sort. Megérkezve a Keletibe drága, egyetlen, megismételhetetlen, édes Sárkányom fogadott (Viktor). Nagyon örültem neki is. Felemelő volt az a kb. 15 perc, amíg ott volt velem. Erőt adott ahhoz, hogy ne sírjak többet. Gyors búcsúzást követően elindultunk Kárpátalja felé. Az út unalmas és hosszú volt. Kb. fél 3-ra értünk Dobronyba, ott egy nagy tál töltött káposzta fogadott minket, sajnálom, hogy csak kevés fért belém, nagyon finom volt. Itt kipakoltuk Janót a kocsiból és irány Szürte. Zsolt a lelkész várt minket és készségesen mutatta a szobánkat, ami végül csak az enyém lett! :) Heidi nem tud együtt aludni senkivel, így a parókián alszik, amíg nem lesz más megoldás. Ezt kipakolás és takarítás követte, majd vacsora a suli egyik tanárával. Jól sikerült az este, későig beszélgettünk. Sajnos az éjszaka nem volt ennyire jó. Hideg volt és sok szúnyog vert nálam tanyát az estére, így folyamatosan felébredtem... Már 6:15 előtt kikeltem az ágyból. Bezzeg Heidi elaludt vagy 6:40-ig.

Második nap (24.): Ma elmentünk reggel az iskolába és részt vettünk az egész napos programban. Délelőtt a tanórákat hallgattuk, délután pedig napközit tartottunk, rögvest az első nap. :) Olyan jó volt végre csináli valamit! Nagyon aranyosak ezek a gyerekek, igaz megülni egyikük sem tud, ha én vagyok velük, de majd megszokják, rám is hallgatni kell! Ja, igen, Tanító vagyok! :) Ez a nevem. Hilda tanító vagy simán tanító. Tetszik! :)

Harmadik nap (25.): Pénteki reggelem egész furcsára sikeredett. Kedves önkéntes társammal megbeszéltük, hogy egy helyen tartjuk az elemózsiánkat és így a parókia hűtőjébe került minden ehető dolgom. Sajnos az kimaradt a számításainkból, hogy mi nem leszünk mindig együtt. Így is történt ez a reggel. Heidi elment 8-ra a suliba én úgy terveztem, hogy csak napközire megyek, szóval úgy délre. Kómásan sétálok át reggel, hogy akkor reggeli, erre zárva minden lehetséges ajtó... Csak ekkor esett le, hogy ő elment (valószínűleg teli pocakkal) én meg itt koplalok. Forogtak az agytekervényeim, hogy akkor most bolt és vegyek meg mindent újra, ami már ott pihen a hűtőben, vagy egyek reggelire csokit? Nagy dilemma lenne mindenki másnak, de nekem nem volt. :) Amint visszaértem szobámba megettem az összes fellelhető csokimat! ( Nyugi, csak 2 szelet volt!) De gondoltam a reggeli kávét megoldom valahogy. Igaz csak kávém volt, poharam, cukrom és vízmelegítőm nem. Így nagy mosollyal bekopogtam Anikóhoz (az ő osztályában vagyok napközis, nagyon jó fej és itt lakik srégen szemben). Szerencsére tudott adni mindent, amim nem volt és közben még Szidi is befutott, így hármasban reggeliztünk úgy fél 11-ig. Tetszett a dolog. Mivel úgy délre oda kellett érnem a suliba és még mindig pizsamában ültem, így sietősre kellett fognom a dolgot, de odaértem. Pénteken az osztály nem kapott házi feladatot így kimentünk a szabadba és sokat játszottunk, nagyon élvezték ők is és én is. Meglepő módon Heidivel nagyon megértetik magukat, Örülök neki. Három körül jöttek bezárni az iskolát, így mindenki hazaindult. Péntek lévén ellátogattam az első ifis alkalmamra. Meglepően konzervatívabb volt, mint Tatán. Össz-vissz 1 óra volt az egész, úgy, hogy kedves Zsolt vette a fáradtságot és még fordított is. Éneklés, igeolvasás, Zsolt elmondta a magáét, aztán pár ifis is, éneklés és ennyi. Én személy szerint többre számítottam. De persze ez is jó lesz, főleg pénteken, mikor nagy valószínűséggel hulla fáradt leszek. Ifi után találkoztam végre a szembe szomszédommal, Sándorral. Sokat hallottam már róla az elmúlt napokban, de végre megérkezett. (Ő 5 éve dolgozik itt a Dorcas irodában.) Hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk azonnal, mintha már régről ismernénk egymást. Jó volt, hogy nem kellett egyedül töltenem az est további részét.

Negyedik nap (26.): Szombatra iskolatakarítást hirdettünk, amire a szülőket is szeretettel vártuk. De csak vártuk. Egy szülő kivételével senki sem jött, ő is csak a végére futott be, de legalább eljött. Szóval egy szülő és 4 tanító (az 5-ből, Heidi nem jött) takarította ki az egész sulit. Tudni kell, hogy itt a víz elég vasas és mindent megfog, szóval a konyha részen minden súrolni kellett és nem igazán látszott, hogy bárki bármit is tett volna a poharakkal, edényekkel. Bogi és az én feladatom a 2 osztályterem kitakarítása volt. Jelzem festés után... Mindenhonnan lehetett kaparni a festéket... Élveztük. De nem baj, a végén tényleg szépek lettek a termek! Délután kettőre visszaértem a Dorcasba és gondoltam akkor ebéd, de mit is egyek... Anikó mondta még a suliban, hogy Sándornak is mindig ez a problémája, kérdezzem meg őt evett e már. De sajnos nem volt a szobájában, így nem ettem ebédet, inkább beájultam az ágyamba. Olyan 6-ig aludtam, jól esett! :) Ezután kerestem Anikót szintén a vízforralóért (cukrot, poharat már vettem!). Egyetlen reményem szertefoszlott, mert Anikó nem volt a szobájában... Gondoltam hátha Sándor megérkezett már és vacsorázunk végre valamit, ami nekem igazából ebéd volt. Mondtam neki, hogy találjon ki valamit és ő ki is talált. Helyi specialitást ettünk, tészta, benne husi, rá vaj, bors, ecet. Első este Zsoltnál is ez volt, de ott se ecet se bors nem volt rajta, így finomabb volt. Ha jön hozzám valaki vendégségbe, ezt fogja kapni, készüljetek fel! :) Vacsora közben zenéről és filmekről beszéltünk és így mi más következhetett volna az este, mint egy jó film megnézése. Valami svéd filmet néztünk meg, nagyon érdekes volt és elgondolkodtató. Ha meg tudtam volna jegyezni a címét, akkor most mondanám, de nem sikerült, igaz még így is ajánlom mindenkinek! :D (Ha meglesz a cím, akkor közlöm!)

Ötödik nap (27.): Vasárnap mi mással kezdődhetne a nap mint, templomba menetellel. Hihetetlen mekkora cécó van itt belőle. Asszonyok a legszebb ruhába pompáznak, férfiak kinn állnak, mindenkivel kezet fognak, teljesen külön férfiak és nők, az ifjaknál is! Istentisztelet után vasárnapi iskolát tartottunk a suliban. Szerintem nagyon jól sikerült, Heidi szerint nem, mert nem minden úgy volt, mint ahogy ő szerette volna... Megszoktuk. Délután Sándornak megmutattam a Moszkva tér című filmet, jót röhögtünk! Szerencsére tetszett neki, habár kinek ne tetszene? Ugye András?:) A délután többi része nyugisan telt, olvastam, pihentem, amolyan igazi vasárnaposan. Este Makarónit főztünk, annak ellenére, hogy gombás volt, nagyon ízlett! :)

Hatodik nap (28.): Itt is sok boldog születésnapot szeretnék kívánni Baracskai András barátomnak és Orosz Sándor barátomnak. A mai nap folyamán Szidivel elkezdtük kitakarítani a közös konyhát, valami katasztrófa. Délelőtt 3 óra, délután 3 óra és alig látszik valami... Suliban napköziztem először a kicsiknél, mivel nem volt háziuk, ezért rajzoltunk, nagyon ügyesek voltak, közben Heidi a nagyoknál angolozott. Miután ezzel végeztünk átmentem én is a nagyokhoz és további házit csináltunk, rám tört valami kis rosszullét és szegény gyerekek biztos hülyének néztek, hogy nem tudok magyarázni... De túléltük! :) Este Sándort leptük meg. Egész nap hanyagoltuk, csak parancsolgattunk neki, szóval úgy tettünk mintha nem is tudnánk a születésnapjáról. De mikor végleg végzett mindennel (legalábbis mi így gondoltuk), akkor átsuhantunk az iroda kertjébe, tüzet raktunk, áthívtuk és mályvacukrot sütöttünk és beszélgettünk, ajándék képpen egy József Attila könyvet kapott, szerencsére pont eltaláltuk az ízlését! :) Szép este volt!

Elutazásom előtt egy nappal (16.) megkaptam névnapomra Viktet! Nagyon örülök neki, mert szép, ügyes, jól száll és szeret engem. :D Mostmár tényleg jó leszek és leigázom majd a sárkányomat frizbizésben! :) (Ha már repülni sehogy sem tudok nélküle... Frizbizni megtanulok!)

Gyönyörködjetek:

Ő itt Vikt

Utolsó napjaim közül kettőt egyetlen sárkányommal töltöttem Pesterzsébeten. Sok jó dolgot csináltunk, többek között frizbiztünk. Nagyon tetszik a dolog, ha be tudnék szerezni kinn (azaz itt) egy jó kis játékszert, tuti, hogy mire hazaérnék százszor jobb lennék mint ő. (Na jó, ez egyáltalán nem biztos, de jó lenne! :D) Meg repülőztem is szimulátorral és a réten is (igaz én csak dobáltam a gépet, mert irányítani semmiképp nem tudtam volna és nem is akartam).

Megtanultam Speedezni!!! Őrületes! Igaz sokszor kikaptam, de néha olyan szépen győztem hogy az bőven kárpótolt! :) Hallottam Csiri, hogy te nagyon menő vagy ebben, azt hiszem soha életemben nem állnék ki ellened! :) :P

Sok más dolog mellett még kutyáztam is. Sába kutyával, akarom mondani Sir Sábával (igen fiú, kicsit fura volt nekem is). Ő egy juhász kutya az a Lassie féle. Nagyon édes és jól nevelt. Azt hiszem nagyon megszeretett és én is őt. Labdázni egyenesen imád és én meg nem mondtam nemet mikor böködött az orrával és szájában hozta a labdát. :) Séta közben is fegyelmezett, póráz nélkül jobban viselkedik mint eddig mármely kutya akivel sétáltam.
Ja és igen, mikor aludtam, a lábamnál feküdt a földön és vigyázott rám! :)

Így néz ki csak sokkal szebb! Sajnos nincs róla képem
 

Még mikor otthon voltam Gudi eljött hozzám és elmentünk tankot nézni! Állati volt! Olyan nagy, nem gondoltam volna, írtó nehéz volt felmászni rá (persze csak nekem, mert én kicsi vagyok...). A "kicsikocsit" a Monostori erőd mellett találtuk a Duna felöli oldalon, tőle nem messze pedig van egy hajó is a szárazföldön. Szerintem érdemes egyszer megnézni őket, ha az ember erre jár és éppen nincs jobb dolga! :)

Tankocska

Tank részlet

Gudi a tankon nyugiban szemébe cseppent, még nem tudja mi vár rá!

Tááámadáááááás

Támadás után kijavítom a harcban keletkezett károkat...

...szóval győztem!

U.I.: Mielőtt még bárki azt hinné, hogy ezt Kárpátalján tettem fel, az téved. Még otthon írtam, hogy legyen mit olvasnotok, míg nem találok netet. Szóval nem vagyok bunkó azért, hogy nem válaszoltam a levelekre! :)